Erkölcstelenség, hanyatlás, kéjvágy és korrupció uralkodik korlátlanul a svéd igazságszolgáltatási rendszer csúcsán (azaz a Legfelsőbb Bíróságon; svédül: „Högsta Domstolen” vagy HD). Erről tanúskodik egy nem régen elkövetett bűncselekmény, melyben a Legfelsőbb Bíróság egyik bírója, Leif Thorsson is érintett volt, valamint az ezt követő, más bíróktól kapott védelem, sőt helyeslés.

FIGYELEM! A következő, a Legfelsőbb Bíróság egyik bírája, Leif Thorsson és egy stockholmi kamaszfiú közötti (és egy a svéd homolobbi által üzemeltetett homoszexuális fórumról származó) párbeszéd közönséges és trágár kifejezésekkel van tele. A párbeszéd tartalmát, valamint a Legfelsőbb Bíróság Elnökének (Bo Svenssonnak) a bűntett védelmében való megszólalását azzal a céllal adjuk közre, hogy az olvasó bepillantást kaphasson abba, a szodómia és az emberi szellem ezzel együttjáró züllöttsége hogyan árasztotta el mára már Svédország igazságszolgáltatási rendszerének legmagasabb szintjét is. Mindazonáltal szükségesnek éreztük a leginkább trágár és obszcén részeket kihúzni (xxxx) a Leif Thorsson és a fiatal stockholmi fiú közötti beszélgetésből.

Internetes fórum párbeszéd:

Amikor Thorsson úr azon a sorsdöntő estén leült a számítógépe elé, tudnia kellett, hogy veszedelmes játékot játszik. De már korábban is megfordult ezen az internetes oldalon, és akkor minden rendben ment. Így hát „Leif 59 GamlaStan” fórum néven (ami annyit jelent: Leif, 59 éves, Óváros) beszélgetést (ref.33) kezdeményezett „STHMLung”-gal (ami annyit tesz: Stockholm, fiatal).

STHMLung: „Fiatal xxxxx kanos srác találkát szeretne, most, Stockholmban”

Thorsson bíró nagyon is jól tudta, hogy nem lenne szabad ezt tennie. De a homoszexuális férfiakra oly jellemző kényszeres magatartás miatt — amely nagyban hozzájárult az AIDS járványnak ahhoz a bizonyos első, végzetes kitöréséhez is — Thorssonnak egyszerűen muszáj volt a testi vágyát kielégítenie. Végül is, ezt az internetes fórumot az RFSL, a svéd meleg lobbi kezeli és tartja fenn, melyet a svéd kormány az adófizetők pénzéből finanszíroz. Annak ellenére, hogy a bíró valószínűleg tudta, hogy egy svéd keresztyén újság 3 évvel korábban már felhívta a figyelmet erre a honlapra, a kockázat feltehetőleg nem volt nagy a számára aznap este. Legalábbis ő úgy gondolta. És a következőt írta be:

Leif59GamlaStan: „Szeretnék xxxx most”

STHMLung: „A szolgáltatásaimért fizetni kell"

Thorsson bíró természetesen tudta, hogy a szexipar (prostitúció) még mindig bűncselekmény Svédországban. De azt is tudta, hogy majdnem az összes bírótársa a Legfelsőbb Bíróságon hevesen ellenzi ezt a törvényt, és szeretné elérni a hatályon kívül helyezését. Különösen igaz volt ez a főnökére, Bo Svensson főbíróra, aki majdnem biztos, hogy a védelmére kelne, ha (neadjisten) elkapnák. Így Thorsson bíró ezt válaszolta:

Leif 59 GamlaStan: Igen

STHMLung: Rendben, mindenben benne vagyok, kivéve hogy engem xxxxx. 500 svéd koronáért (megjegyzés: nagyjából 13.000 Ft) addig csinálhatja, ameddig csak akarja.

Láthatjuk, hogy a 20 éves fiatal fiú el akarja kerülni az anális behatolást egy olyan valaki részéről, aki 59 éves idős emberként mutatkozik be. Ez azért lehetett, mert a homoszexualitása még nem fejlődött ki teljesen, és fél, hogy valami szervi sérülést szenvedhet és/vagy érzelmileg még undorodik az egésztől. Valószínűleg nagyon kellett neki a pénz. Talán drogfüggő?

Leif 59 GamlaStan: Hol vagy és hogy nézel ki?

Leif 59 GamlaStan: A feltételeid rendben vannak. Hol vagy most?

Úgy tűnik, a bíró belemegy az anális behatolás mellőzésébe, ami bevett gyakorlat a tapasztalt, idősebb homoszexuális férfiaknál. És neki, a magas állami fizetésével, 500 korona jelentéktelen összeg a rá váró élvezethez képest. Korábbi tapasztalatok alapján a bíró tudhatja, hogy ha már ott vannak a szobában, az 500 korona sokszorosát ajánlhatja fel, hogy megkapja, amit akar; és egy pénz szűkében levő fiatalembernek ellenállhatatlanná válik a kísértés.

A Legfelsőbb Bíróság bírája ezután így folytatja:

Leif 59 GamlaStan: Szeretsz xxxxx-ni?

STHMLung: xxxxxxx-ban vagyok, helyes vagyok, 170 centi magas, 65 kiló és xxx xx xxx… Van kocsim, szóval hamar odaérek hozzád, de csak akkor megyek, ha tényleg komolyan gondolod.

STHMLung: Szeretek xxxxx-ni.

STHMLung: Találkozhatunk a „Järntorget”-nél is, ha akarod.

Leif 59 GamlaStan: Szeretnék xxxxxxx-ni, 500-ért rendben van.

STHMLung: Hívj a 07xxxxxxxx-en, de csak ha komolyan gondolod. Nem szeretnék úgy elmenni hozzád, hogy te aztán nem vagy ott…Thorsson bírót aznap este elkapták. Letolt gatyával, mondhatnánk. Először mindent tagadott. Ismételten és nyomatékosan. De a beszélgetést (a fentiek szerint) rögzítették, így megvolt a bizonyíték. Ez már egy nyilvános irattá vált. Így végül nem volt más választása, mint hogy beismerje tettét.

Elfogása után Thorsson bíróval kesztyűs kézzel bántak. Egy ilyen természetű bűncselekmény akár jónéhány évnyi börtönnel is büntethető. De Thorsson bíró különleges bánásmódban részesült.

Mindenekelőtt, négy további hasonló bűntényre is volt gyanú, amit soha sem vizsgáltak. A rendészeti szerveknek még időben megvolt a lehetőségük, hogy Thorsson számítógépét és mobiltelefonját lefoglalják, és a bizonyítékokat megszerezzék. De a főügyész (Guntra Åhlund) közbelépett Thorsson védelmében. Mi svédek szeretjük mondogatni, hogy nálunk az igazságszolgáltatás mindenkit megillet. De ahogy azt Thorsson esete is mutatja, nem mindenkit egyformán. A bánásmód függ a társadalmi helyzettől és befolyástól. Vessük össze a Thorssonnal szembeni bánásmódot Leif Liljeströmnek, a „Bibeltemplet” nevű internetes oldal szerkesztőjének esetével. Az ő számítógépét azonnal lefoglalták, és megfosztották a megélhetésétől. A Liljeström esetével kapcsolatos további információért kattintson ide.

Az egész arról szól, hogy: 1) az állítólagos elkövető mennyire befolyásos, és hogy 2) vajon ellenzi-e a homoszexuálisok ügyét vagy támogatja, vagy (ami még jobb) részt vesz-e a tevékenységükben.

Másodszor, Thorssont megkímélték egy kínos tárgyalástól, és csak egy kisebb, 42.250 svéd koronás (nagyjából 1 millió Ft-os) bírságot kellett fizetnie. Számos kollégája a Legfelsőbb Bíróságon szimpatizált Thorssonnal. Hirtelen valamiféle hőssé és úttörővé vált sokak szemében. De voltak olyanok is néhányan, akik szerint ez a botrányos magatartás nem helyénvaló egy legfelsőbb bírósági bírótól. De a Legfelsőbb Bíróság — teljes hatalmával, mint egy autonóm, örökös főtestület — nem osztotta ezt a véleményt.

De Thorsson bíró legnagyobb problémája nem az, hogy rajtakapták. Nem is az, hogy milyen ítéletet hoznak (ha hoznak egyáltalán). Még csak nem is az, hogy kirúgják-e, lefokozzák vagy előléptetik-e, vagy ilyenek. Nem, az ő legeslegnagyobb problémája személyes szinten volt. Közte, a teremtője között és a 20 éves fiatal, STHMLung között, akit megrontott aznap este. Hogy bocsánatot fog-e kérni tőlük. Megbocsátás nélkül a bűn mindig csak rosszabb lesz. Thorsson talán azt gondolja, hogy szerencsés, amiért Guntra Åhlund nem engedte, hogy a rendőrség lefoglalja és átvizsgálja a számítógépét a bűntettével kapcsolatban. És hogy legközelebb majd óvatosabb lesz, hogy ez ne ismétlődjön meg. Csakhogy ez így nem működik. Istent nem lehet becsapni, de az ördög újra becsaphat minket. Sokféle módon. Megbocsátás nélkül a sátán még inkább gúzsba köti az emberi lelket.

A „Dagens Nyheter”-nek (Napi Híreknek) 2005. május 25-én adott interjújában a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Bo Svensson kiállt az általa és a bírósága által mélyen vallott erkölcsi meggyőződés mellett. Az interjú elolvasásához (svédül) kattintson ide (ref.34), ide (ref.35), ide (ref.36) és ide (ref.37).

Az interjúban Bo Svensson a következőket állította:

1. Thorsson bíró tette nem volt súlyos kihágás. Ha valamit, akkor ezt a tettet elismerésre méltónak, és nem tehertételnek kellene tartani; hiszen a tett elkövetésével Thorsson „mély ismeretekre tett szert a témában” (szó szerinti idézet: „Tvärtom kan man ju säga att han har djupa kunskaper i ämnet”).

2. A társadalomnak meg kell értenie, hogy a férfiaknak szükségük van szexre. A saját, sok idősebb férfit sorai közt tudó szakmájára utalva ezt mondta: „sok özvegy férfi számára a szakmánkban nehézséget okoz szexhez jutni” (svédül: „Många änkemän i det här yrket har svårt att få sex”). Ezután folytatásként egy régi svéd versből (Gustav Frödingtől) idézett egy szakaszt, melyben egy szegény ember kényszerítve érzi magát arra, hogy elmenjen egy prostituálthoz.

3. A főbíró azt is elmondta, hogy nemrégen volt egy beszélgetése a belgiumi kollégájával. A Belgiumi Legfelsőbb Bíróság elnöke úgy vélte, hogy a svéd prostitúció ellenes törvény „furcsa” („svenska lagstiftningen är konstig”). Nem meglepő, hogy Svensson és a Svéd Legfelsőbb Bíróság Belgiumot hozza fel példaként. Belgium és Hollandia sok erkölcsi kérdésben „progresszívebb”, mint Svédország. Olyan kérdésekben, mint az eutanázia, a kábítószer-használat törvényessé tétele, a pedofília korhatára (12 év) és a prostitúció, ők már Svédországnál is mélyebb szintre süllyedtek. De a homoszexualitás iskolákban és a társadalomban történő elősegítése, az arra való toborzás területén Svédország a legzüllöttebb nemzet Európában.

4. Mindezek ellenére Bo Svensson némi támogatást fejezett ki a szexipar ellenes törvényünk mellett, amennyiben azt a kelet-európai országokból nyugatra csempészett és szexrabszolgaként használt fiatal lányokra korlátozzák, és rájuk alkalmazzák. „Ez egy borzasztó szexipar, ez nem kérdés”— mondta. Ez az állítás azonban hamisan cseng annak fényében, hogy Thorsson bíró nemrégen bíráskodott egy ilyen, gyermekek molesztálását is magába foglaló ügyben. A bírók jelentősen enyhítettek a Fellebbviteli Bíróság ítéletén, mert azt nem tartották súlyos bűncselekménynek (svédül: „inget grovt brott”).

Mindenesetre, Thorsson bíró a tettét megúszta egy kisebb bírsággal. De kárpótlásként a kínos helyzetért a Legfelsőbb Bíróság többi 11 bírája megszavazott neki egy helyet a „Lagrådet”-ben (nagyjából: Törvénytanács), amire vágyott már egy ideje.