2. Az RFSL rajongása az ókori görögök erkölcstelensége iránt

Az RFSL internetes oldaláról:

„Akkor és most

AZ ÓKORI GÖRÖGORSZÁGBAN nagyra értékelték az idősebb férfiak és fiatal fiúk közötti szerelmet. Ennek ellenére helytelen lenne azt mondani, hogy az élethosszig tartó homoszexualitás volt a norma, hiszen a fiatal férfiak végső célja az volt, hogy megnősüljenek. A homoszexualitás ennek megfelelő formája a nőknél és a rabszolgáknál nem létezett. Ez a fajta homoszexualitás tehát egy nagyon patriarkális társadalomról tanúskodik.

A homoszexualitás női formája nevét Leszbosz görög szigetről kapta, ahol Szapfó, a költőnő fiatal lányokat tanított az i.e. 5. században. A „leszbikus” szó ebből a névből ered.

A keresztyénség új látásmódot hozott a szexualitással kapcsolatban. Az utódnemzésre került a hangsúly, a testi vágyat elítélték. A homoszexuális tettek bűnné váltak, mert ellent mondtak a teremtés rendjének.

(Az RFSL-től származó idézet vége)Figyeljük meg, az RFSL mennyire irigyelni látszik az ókori görög társadalmat az „idősebb férfiak és fiatal fiúk közötti nagyra értékelt szerelemért”. Itt egyértelműen az ókori Görögországban széles körben elterjedt pedofíliáról van szó. Az ember kénytelen arra következtetni, hogy az RFSL sajnálja, hogy a „keresztyénség új látásmódot hozott a szexualitással kapcsolatban”. Úgy tűnik, visszasírják az a kort, amikor a testi vágy és a pedofília volt a norma.

A keresztyénség kétségtelenül új világnézetet honosított meg, ahol az egyes emberek értékén van a hangsúly. A keresztyénség véget vetett a gladiátor látványosságok emberáldozatainak, a rabszolgaságnak, és annak a lehetőségnek, hogy az idősebb férfiak kifejezhessék a „fiatal fiúk iránti nagyra becsült vágyukat”, és ezzel kielégítsék saját alantas szenvedélyüket. A nőket elkezdték megbecsülni, és meggyökerezett az emberi élet általános tisztelete. Az apa, anya és gyerekek családi magja vált a társadalom egészséges alapkövévé. És a házastársak közötti szexuális hűség vált a kívánt normává az ókori Görögországban oly nagyra értékelt „idősebb férfiak és fiatal fiúk közötti szerelem” helyett.

Ebben az új, keresztyén civilizációban az emberek elkezdték értékelni az erkölcsöt és az etikát, mert úgy hitték, hogy egy napon el kell számolniuk a tetteikkel teremtőjük előtt. Számot kell adniuk a kötelezettségeikről a családjuk felé és más emberek felé, akikkel életük során találkoznak. Kétségtelen, hogy az ezt követő kétezer év nem volt tökéletes. Ott voltak a keresztes hadjáratok, a sötét középkor, a rabszolgaság és a promiszkuitás időszakai, a részegeskedés és általános erkölcsi hanyatlás. De az ilyen viselkedés véteknek számított, és sohasem tartották normálisnak vagy kívánatosnak. Civilizációnk kétezer éve alatt a világnézetünk általában elég erős értékeken alapult ahhoz, hogy helyrehozza a hanyatlás és romlottság időszakait. De a mostani időkben a nyugati világban korábban soha nem látott drámai váltásnak lehetünk tanúi.

Jelenlegi civilizációnk vége?

Ma kétezer év óta először azt látjuk, hogy a hanyatlást és promiszkuitást úgy mutatják be, mint ami élvezetes, és ezért kívánatos is. A nyár végén egy jelentős svéd napilapban, a Dagens Nyheterben („Napi Hírek”) olvastam egy felhívást az olvasók felé, hogy küldjenek be az újságnak (közlésre) történeteket arról, hogy hogyan csalták meg a társukat a nyaralás alatt (“hur du varit otrogen pĆ semestern i sommar”). Mindezt azért, hogy egy jelentős napilap olvasói élvezettel olvashassanak a csodás testi vágyról és a tiltott szexről. Ilyen bűnök mindig léteztek, de a civilizáció egésze korábban sosem magasztalta úgy, ahogy ma teszi. Az a családszerkezet, ami olyan jól működött kétezer éven keresztül, most a szemünk láttára hullik szét. Egy nagyon hosszú civilizáció végének lehetünk tanúi.

Nagyobb távlatokban a civilizációk sosem tartanak örökké. Jönnek és mennek. Ezen nem kell meglepődnünk. Olyan ez, mint egy körforgás. Minden civilizáció barbársággal kezdődik, amit zsarnoki uralom követ. De aztán törvényeket hoznak a viselkedés irányítására. Először valamiféle diktatúra formájában, de azután továbblép a politikai szabadság és az emberi élet tisztelete felé, és a társadalom tagjai learatják a tiszteletre, erényre és egymás támogatására épülő, szervezett civilizáció gyümölcsét. De azután felüti a fejét a mohóság, amit a lustaság és az általános munkakerülés követ. Azután megjelenik a hanyatlás, a bűn, és a családok felbomlása. Itt tartunk ma? A civilizációnk összeomlásánál, és úton a barbárság felé, és a civilizációs körforgás bezárulása felé.