4.

Kivonatok Dr. Nicolosi „Szülők kalauza a homoszexualitás megelőzéséhez” c. könyvéből — (REF.3)

„A politikai korrektség továbbra is sújtja minden mentális egészséggel foglalkozó szervezetünket. Az Amerikai Pszichiátriai Társaság 1999-es éves kongresszusának programjában szerepelt egy vita arról, hogy megváltoztatható-e a szexuális orientáció terápia segítségével. De a vitát végül törölték, mert két tervezett szónok lemondta a részvételt arra hivatkozva, hogy a homoszexualitás, mint megváltoztatható állapot túlságosan átpolitizált téma egy tudományos gyűlésre. Eredetileg Jeffrey Satinover pszichiátert és engem is jelöltek a tanácskozás közreműködőjének, de a melegaktivista pszichiáterek visszautasították a részvételt, ha akár Satinover, akár én részt veszünk a vitában.

A doktori iskolát végzed, és úgy gondolod, a heteroszexualitás az irányadó, normatív? Sok szerencsét az álláspontod kifejtéséhez, a doktori értekezésed publikálásához, és a kollégákkal való jó kapcsolathoz! Jobban teszed, ha megtartod a nézeteidet magadnak, különben könnyen kiközösítve találhatod magad abból a körből, ahol annyira próbálsz elismerést szerezni.”

A pszichológia ’független elmék hordáiból’ áll össze, ahogy a mondás tartja, és mindegyik hangosan kürtöli a sokféleség iránti szeretetét, miközben ragaszkodik hozzá, hogy te is pontosan úgy gondolkozz, mint ők. Vajon tudatában van a szakma, hogy ez milyen ironikus? A NARTH (National Association of Research and Therapy of Homosexuality — A Homoszexualitás Kutatásának és Terápiájának Országos Szervezete) elnökeként felbátorodtam, amikor az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) elnöke, Norine Johnson nemrégiben egy kiemelt vezércikket publikált szenvedélyes kérelemmel a szellemi szabadságért. Így írt: „Erősen támogatom a nyílt vitát az APA-n belül, annak hangerejétől és hevességétől függetlenül. A vita egészséges. A véleménykülönbség egészséges… A termékeny és egészséges tudomány igényli az érdeklődés szabadságát és a véleménynyilvánítás szabadságát.”

Vajon mi motiválta Johnson szenvedélyes nyilatkozatát? Sajnos nem a szexuális orientáltságuk megváltozásáért küzdő emberek iránti aggodalom. Dr. Johnson valójában egy közfelháborodást kiváltó és a társaságot kellemetlen helyzetbe hozó ügy miatt aggódott: Az APA megjelentetett egy cikket, amely azt állapította meg, hogy a pedofil kapcsolatokra a molesztált fiú meglepően gyakran pozitívan gondol vissza. A nyilvános kritikák hullámára válaszként a társaság sajnálatát fejezte ki a cikk miatt. Dr. Johnson szenvedélyes kirohanása a tudományos szabadságért azonban inkább a szerző azon jogának védelmében született, hogy pedofilokat pártoló álláspontját kifejthesse!

Mindazonáltal, Johnson vitára való készsége által bátorítva a NARTH engedélyt kért arra, hogy a tudományos rendezvényeit közzé tehesse az APA kiadványaiban, ahogy a meleg szervezetek is teszik. (A NARTH ezirányú kéréseit korábban elutasították.) Mi lett az eredmény? Nem az APA elnökétől kaptunk választ, hanem Clinton Andersontól, a Meleg, Leszbikus és Biszexuális Problémák Irodájának vezetőjétől. Sajnálatos módon Anderson egy politikailag eltérő embercsoportot képvisel — a melegeket pártolókat. Ő keményen szembenáll a NARTH homoszexualitással kapcsolatos perspektívájával, és erősen elutasítja az elő-homoszexuális gyermekek kezelését. A NARTH levelét Anderson asztalára tenni olyan volt, mint egy rendőrségi visszaélésről panaszt tenni a városházán, hogy azután az visszakerüljön a rendőrfelügyelőhöz. A kérésünket természetesen elutasították.

Ha az APA igazán tudományos nyitottságra törekszik, akkor a NARTH-hoz hasonló szervezeteket fel kell kérnie az együttműködésre. A tudományos szabadság megköveteli azok bevonását is, akik eltérő felfogással rendelkeznek az emberi szexualitás jelentését és jelentőségét illetően. És mégis, az olyan szülőknek, akik hasonló gondolkodású terapeutát igyekeznek találni, érdemes lehet tudni, hogy ezen írás időpontjáig az APA ajtói lényegében zárva maradtak az alternatív álláspontok előtt.