50. referenciakivonat

Ref. 50:

Ez a hivatkozás a Gyro 2006. augusztus–októberi számának 14. oldalát mutatja. Egy „Bög-Stefan” című cikk van rajta, és egy kép Stefanról a szemközti oldalon. Nagyon fiatalnak kinéző fiúról van szó, aki a kényes 18 éves korban van. Diszkréciós megfontolásból úgy döntöttem, nem mutatom be a képét.

(Megjegyzés: a „Bög-Stefan” kifejezést korábban „Buzi-Stefan”-ként lehetett volna fordítani, de az elmúlt évtizedek alatt a svédországi melegek elkezdték magukra használni a „bög” jelzőt, és ezért az ma már nem számít becsmérlő kifejezésnek Svédországban.)

A cikk magyar fordítása a következő (részlet):

Stefan, aki 18 éves, éppen akkor „jött elő” mint homoszexuális, amikor a gyülekezethez is csatlakozott. Számára Isten őszinte támogatást jelentett.

„A kedvenc idézetem a Bibliából az, hogy: ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet" — mondja.

A busz pöfögve ált meg a megállóban Malmö külterületén. Stefan Hansen belül fázni kezdett. Gimnazista éveinek egyik megkeserítője, aki négy éven keresztül kiabálta Stefan után, hogy „bög”, vagyis buzi, felszállt a buszra. Éppen a mögötte levő székre ült le.

„Pont olyan volt, mint a gimiben. Elhatároztam, hogy megbocsátok neki” — mondja Stefan.

Fehér százszorszépek között hasalunk egy nyári-zöld parkban Malmöben. Az életről beszélgetünk, és a szerelemről, az érzésről, ami olyan súlyos tud lenni sokak számára — de talán leginkább azoknak, akik azzal küszködnek, hogy melyik nembe szeressenek bele.

A 18 éves Stefan számára vívódással teli időszak volt, amikor felfedezte, hogy a fiúk érdeklik. A gondolatok évekig kavarogtak a fejében. Nyolcadikban „előjött” az osztálytársai előtt, mint homoszexuális.

„Azt gondoltam, kemény dolog, hogy nem választhatom meg az orientáltságomat, és sokat gondoltam arra, hogy nem leszek képes normális életet élni egy rendes családban, és nem lehetnek gyerekeim. Eléggé magányos voltam, amikor előjöttem…”

Stefan ezután tovább beszél arról a vigasztalásról, amit a gyülekezetben kapott, és az ott kapott megerősítésről. Nem bírja ki sírás nélkül az ember, ahogy ráébred, hogy nem volt senki, aki segített volna Stefannak ebben az érzékeny korszakában, amikor a leginkább szüksége lett volna, hogy megerősödjön a férfias identitása. A többi fiú elfogadás helyett elutasította. Az is tragikus, hogy a Stefanéhoz hasonló átéléseket az ellenség folyamatosan arra használja fel, hogy a rossz és bűnös megoldásról győzzön meg embereket. Ahelyett, hogy lelkigondozták volna és segítették volna az identitásával kapcsolatban, a gyülekezet megerősíti Stefant egy egészségtelen életformában, nagy valószínűséggel súlyos jövőbeni problémák felé terelve őt.

Az eredeti svéd szöveg eléréséhez kattintson ide. (fájlméret: 2,4 MB)

(Megjegyzés: lehetséges, hogy ezt a képet fel kell nagyítani ahhoz, hogy olvasható legyen.)