21 sz. referenciakivonat

 

Ref. 21:

Ez a hivatkozás svéd nyelvű. Az anyag a gluefox.com-ról származik, melyet az uppsalai Krister Renard írt, és (egyebek mellett) a svédországi homoszexuálisok által a keresztyének ellen elkövetett gyalázatos és utálatos tettekről szól. Szeretett országunk igen gyors szodomizációjáról ezt olvashatjuk (magyarra fordított részlet):


Úgy tűnik, a folyamat hirtelen felgyorsult. Az uppsalai „Kultúréjszaka” keretén belül 1998. szeptember 19-én tartottak egy istentiszteletet az uppsalai katedrálisban, ahol egyebek mellett bemutatták az „Ecce Homo kiállítást” is. Ez a kiállítás Jézust ábrázoló képekből állt, melyek nem csak homoszexuális környezetben festették le, de magát Jézust is homoszexuálisnak ábrázolták. Legalábbis ez volt a benyomásom, amikor a képeket láttam. Jézus ilyen módon való bemutatása egy istentiszteleten az uppsalai katedrálisban a végső bizonyítéka annak a lezüllésnek, amely Svédországban az elmúlt nagyjából 30 évben zajlott.

És ha ezek után a „Dagens Adrenalinklick”-ra („Napi adrenalinlöket”) kattint, és azon belül erre: „Homoszexualitás: az emberi szexualitás természetes kifejezése, vagy…”, akkor ott ezt fogja találni:

1944 előtt a felnőttek közötti homoszexuális aktus büntetendő volt, és természetellenes, züllött dolognak számított. Idővel azután a homoszexualitás pszichológiai vetülete vált uralkodóvá, mely szerint a homoszexualitás eredete gyermekkori traumás élményekben gyökerező pszichológiai zavar. Az Orvosi enciklopédia (svédül: Medicinsk Uppslagsbok) 1969-es kiadásában Ack Renandertől (Svédországban sokáig a mérvadó orvosi konkordanciának számított) a következő meghatározást találjuk: „Határozatlan szexuális ösztön, amely az azonos nem felé irányul”; és a Norstedt enciklopédiában (svédül: Norstedts Uppslagsbok) 1973-ban így magyarázták a homoszexualitást: „Eltorzult szexuális ösztön, mely az azonos nem felé irányul. Ellentéte: heteroszexualitás, normális szexuális ösztön.” Ugorjunk előre a 2001-es Büszkeség Fesztiválra, a homoszexuálisok stockholmi látványos felvonulására. A Liberális Fiatalok Szövetségének (svédül: Liberala Ungdomsförbundet) sátrában a legfőbb attrakció az volt, hogy nyilakkal lehetett dobálni Alf Svenssonnak, a pápának, és Ulf Ekmannak (az „Élet szava”, egy új svédországi karizmatikus felekezet vezetőjének) a portréját. Ebben az esetben kétségtelenül gyűlöletről és erőszakra való buzdításról beszélhetünk, mind a kiválasztott személyek, mind az általuk képviselt embercsoportok ellen. Vajon hogyan reagált volna a média, ha egy keresztyén konferencián lett volna egy hasonló lehetőség az RFSL néhány „krisztofób” (keresztyénellenes) emberének képével és a következő felirattal: „üsd a buzikat”. Az ilyesmi természetesen elképzelhetetlen hívő emberektől. Az RFSL azonban nem tétovázik gyűlöletet szítani a vallásos emberek ellen. Teljesen hiányzik belőlük a tolerancia bizonyos embercsoportok iránt. Néhány további példa a melegek gyűlöletkeltésére napjaink Svédországában: A „Láva” című ifjúsági magazin, melyet Stockholm városa adott ki 2003 júniusában (az adófizetők pénzén), közölt egy karikatúrát, amelyen Siwert Öholm és Alf Svensson szeretkeznek. A kép alatt a következő szöveg volt olvasható, melyet az énekes és „szónok” Ujje Brandelius írt: „… az egész arról szól, hogy ezt a poshadt, rothadt, férfias, öreg, bűzlő, átkozott keresztyén erkölcsi rendszert végleg eltöröljük a földünk színéről.” Hans-Göran Björk, aki egyebek mellett „A világ ma” c. újság rovatvezetője, (és szorosan kötődik az „Élet szavához”) jelentést tett a karikatúráról és a szövegről az igazságügy-miniszternek (svédül: Justitiekanslern; JK) és az igazságügyi ombudsmannak (Justitieombudsmannen; JO). Mindketten úgy gondolták, hogy az „eltörölni a föld színéről” kifejezés teljesen elfogadható. Hasonlítsuk ezt össze az Āke Green pásztor elleni súlyos jogi lépésekkel, melyeket akkor léptek meg, amikor felemelte a hangját a homoszexualitás és más szexuális bűnök ellen.


Az eredeti svéd szöveg eléréséhez kattintson ide. (fájlméret: 272 kb)