Háttér-információ nem svéd olvasók számára:

2006-ban indítottam útjára ezt a honlapot, főként az információhiányban szenvedő svédországi embertársaim tájékoztatására (az eredeti svéd honlap a www.amoso.se). Mivel mindent összevetve elmondható, hogy szeretett országunk beadta derekát a svéd meleglobbi (RFSL) által hintett hazugságoknak, erős késztetést éreztem arra, hogy kutatási eredményeimet megosszam honfitársaimmal. Hosszú idő után mára a honlap (a svéd kultúrából, társadalomból és erkölcsiségből vett példákkal) közkívánatra le lett fordítva az Ön nyelvére is.

Honlapom kizárólagos célja a szülők és nagyszülők tájékoztatása arról, hogyan előzhetik meg csemetéjük pubertáskori homoszexuálissá válását. Ha Ön már a homoszexuális orientáltság mellett döntött, ez a honlap nem Önnek szól. Kérem, hagyja el a honlapot, hogy az itt közölt tartalom ne dühítse fel.

Soha nem szándékoztam a svéd homoszexuális közösség haragját kihívni, noha visszatekintve látom, miért járt ezzel a nem kívánt eredménnyel a homoszexuális életmód tárgyilagos bemutatása. Mindemellett a szülőknek — különösen az apáknak — látniuk kell, mi forog kockán. Hogy így megtehessék, amit csak tudnak annak érdekében, hogy gyermekük ne váljon homoszexuálissá. Jogukban áll tudni. A honlap a homoszexualitással kapcsolatos három leggyakoribb mítoszról kívánja lerántani a leplet.

Ezek alapján érthető, hogy a bemutatott példák főként saját országunkból valók. A példák megdöbbenthetik, ha Ön eddig még nem tudta, hogy Svédországban a szodomita életmód milyen elterjedt és ünnepelt lett. Látni fogja, hogy Svédország az egész világ előtt jár a homoszexualitás befogadásában. Egy nem régi példa erre Åke Green borgholmi lelkipásztor pere, aki arról prédikált, hogy mit mond a Biblia a homoszexualitásról és más szexuális perverziókról. Svédország az egész világon az egyetlen olyan ország, ahol vallási meggyőződéstől függetlenül tilos olyat mondani, ami „tiszteletlenséget” (svédül missaktning) fejez ki a homoszexuális emberek felé. Természetesen minden civilizált országban törvény tiltja az embercsoportok elleni erőszakra való felbujtást. De az országunk egészen addig elment, hogy minden olyan állítást törvényen kívül helyezett, ami a homoszexuálisok felé „tiszteletlenséget” fejez ki. Így Green pásztort Kalmarban első fokon börtönbüntetésre ítélték. A törvény szándéka szerint más csoportokat is véd (pl. etnikai és vallási). Gyakorlatilag viszont főként a homoszexuális célok előmozdítására érvényesítik. Például országunkon manapság az antiszemitizmus és az evangéliumi hívők felé irányuló széleskörű tiszteletlenség új hulláma söpör végig (lásd lejjebb) anélkül, hogy ezek a csoportok bármilyen védelemben részesülnének.Az új törvény érvénybelépése előtt 2002. november 8-án Göran Persson miniszterelnök egyértelművé tette, hogy az új törvény hatálya alatt a lelkipásztoroknak már nem szabad a szószékről vagy egyéb módon kifejezniük, hogy a homoszexualitás természetellenes (svédül onaturligt). (ref.27). Annak ellenére, hogy a Biblia ezt állítja.

Úgy tűnik, hogy ez nem aggasztotta a „pünkösdi felekezetet”, amikor vendégelőadóként meghívták a miniszterelnököt (ref.28) éves konferenciájukra a stockholmi Filadelfia Gyülekezetbe. Egy hónappal később (2002. december 4.) megjelent a szószéken. Hihetetlenül hangzik, de ön jól hallotta! A miniszterelnök — aki egy hónappal azelőtt kijelentette, hogy a lelkipásztorok (a hamarosan hatályba lépő törvény alapján) többé nem hirdethetik, hogy a homoszexualitás természetellenes, és aki előzőleg kulcsszerepet játszott a törvény elfogadtatásában — szívélyes fogadtatásban részesült a pünkösdi felekezet konferenciáján. Lehet, hogy mindennek köze van ahhoz a tényhez, hogy a miniszterelnök (Persson) és a stockholmi Filadelfia Gyülekezet vezetője (Hedin) közeli barátok.

Åke Green lelkipásztor esete

Tehát az új törvény bevezetésével —, ami a közértelmezés szerint törvénybe ütközővé teszi az állítást, miszerint a homoszexualitás természetellenes — nem okozott meglepetést, amikor Green pásztort bűnösnek találták és börtönbüntetésre ítélték 2003. július 20-i, „a Biblia tanítása a szexuális devianciákról” témájú igehirdetése miatt. Prédikációját a homoszexuális lobbi tiszteletlennek tartotta. Green pásztor ügye egészen a Legfelsőbb Bíróságig jutott. Ott a Bíróság döntése kimondta: igaz, hogy Green megsértette a svéd törvényt és megérdemli a büntetést. És nem is titok, hogy szerették volna letöltendő büntetésre ítélni. Különösképpen mivel országunk Legfelsőbb bírósága a homoszexualitás javára erősen elfogult — egyik bírájuk még fizetett is homoszexuális szolgáltatásokért Stockholmban (Nr. 1), a Bíróság elnöke pedig még védelmébe is vette. Ugyanakkor viszont, a Bíróság tudta, hogy Európa más országaiban a szólás- és vallásszabadság kettős eszméje felette áll a homoszexuálisokkal szembeni „tiszteletlenség” védelmezésének. Jól tudván, hogy elítélése esetén Green pásztor az Európai Bírósághoz (az EU-tagok számára elérhető legfelsőbb jogi fórumhoz) fellebbezne, nem merték elítélni, mert tisztában voltak azzal, hogy az Európai Bíróság felmenteni. Ez egyértelműen kifejezésre került az eljárás megszüntetésekor (ref. 29).

Az ítélet indoklásakor az elnök (Johan Munck) azt mondta, hogy a Svéd Legfelsőbb Bíróság az Európai Unió Bíróságának (Strasbourg, Franciaország) korábbi ítéleteit is figyelembe vette. Így érvelt: „Az Európai Bíróságon Svédországot valószínűleg elmarasztalták volna, ha prédikációja miatt Åke Greent bujtogatásért elítéljük”. Egy a svéd rádió és tévé számára készített interjúban Munck úr azt is elmondta, hogy nem lehet a törvényt úgy alkalmazni, „ahogy akarták” (t.i. a „tiszteletlenség” kriminalizálására), és ezért nem támogatja a törvény szövegezését és a törvényhozók (a Parlament) akaratát. A svéd törvények nem igazodnak a nemzetközi precedensekhez. Az ügy írott megszüntető határozatával kapcsolatos sajtóközleményben a Legfelsőbb Bíróság így írta ezt le: „A körülményeket figyelembe véve a Legfelsőbb bíróság megállapítja, hogy az Európai bíróság — amennyiben döntést hozna az ügyben — az Európai konvenciók megsértésének tartaná, ha Åke Greent az igehirdetésében állítottak miatt elítélnénk”.

És az ügy teljes sajtóbeszámolójában a Bíróság így fejezte be: „Ilyen körülmények között valószínű, hogy a bűnösséget megállapító ítélet esetén az Emberi Jogok Európai Bírósága, amikor ÅG Bibliára alapozott elképzelési hirdetéséhez való jogának korlátozását vizsgálná, azt tárná fel, hogy a korlátozás nem arányos, és így megállapítaná az Európai konvenciók megsértését… Hivatkozással az elmondottakra az ÅG elleni vádat elutasítjuk.”

(Ügy lezárva.)

Más szavakkal: Más országokban a homoszexuálisok nem élveznek különleges jogokat. Åke Green ügyének jogi elemzéséhez és a bírósági tárgyalások átfogó tárgyalásához kattintson ide. A Legfelsőbb bíróság ügymegszüntetése bizonyítja, hogy Svédország egyedülálló a világban, azaz csak itt győzedelmeskednek a homoszexuális célok a szólás- és vallásszabadság felett. A nevezett törvény még mindig hatályos, és így a Green pásztor jogi meghurcolását elkerülni próbáló pásztorok elnyomásának erőteljes fegyverévé vált.

A történethez még hozzátartozik, hogy az a személy, aki eredetileg Green pásztort feljelentette, most súlyos sikkasztás gyanújával van vád alatt, és lehet, hogy neki kell majd börtönbe vonulnia.

Az RFSL szerepe

Országunkban manapság a homoszexuális lobbi (van aki, homoszexuális maffiának nevezi) lábbal tiporja a lakosságot elsőszámú szervezetén, az RFSL-en keresztül. A szervezet vezetője, Sören Andersson úr elmondta a honlapunkról alkotott véleményét a Dagen napilapnak: „nem értem, hogyan lehet egy emberben ennyi gyűlölet". De Andersson úrnak be kell látnia, hogy a szülőknek igenis jogukban áll tudni —ha akarják —, hogyan előzhetik meg, hogy gyermekük pubertás korában homoszexuálissá váljék. Andersson úr és az általa képviselt szervezet nem vonhatja meg a szülőktől ezt a jogot. Még napjaink Svédországában sem. Legalábbis még nem.

Egyik ragyogó példája annak, hogyan élvez az RFSL manapság előjogokat társadalmunkban az, amilyen bőkezű anyagi támogatásban a kormány részesíti, hogy tevékenységei végzésében így segítse. Ezekbe a tevékenységekbe beletartozik a tipikus homoszexuális magatartást dicsőítő honlap fenntartása, amelyen az illegális kábítószerek használatát bemutató információk és — a közegészségügy szempontjából igen magas kockázatú praktikákat bemutató — „Anális kézikönyv” található. Kétségtelenül ezek az oldalak a legtöbb ember számára visszataszítóak.

Ugyanakkor, csak képzeljünk el egy identitásproblémákkal küszködő fiatalt, aki iskolai programja során találkozik az RFSL propagandájával. Ekkor hazamegy, majd az RFSL honlapot meglátogatván rátalál az ott — adófizetők pénzéből — közzétett anyagra, ami (noha a legtöbb ember szemében visszataszító,) egy szexuális identitászavarral küzdő fiatal fiúnak nagyon is pornográf. Nem kérdéses: az apa nélküli sebezhető fiúk alkotják eme szennyes propaganda legnagyobb veszélynek kitett célcsoportját. Mennyire gonosz lehet egy-egy személy vagy szervezet! De vajon állampolgárként miért törődünk bele abba, hogy mi történik országunkban?

A svéd többség vonakodása a gonosz elleni kiállásra

Fel kell tennünk magunknak a kérdést: „hogyan jutottunk el idáig?” Valaki egyszer azt mondta, hogy a gonoszok azért maradhatnak fenn, mert a jók nem tesznek ellene semmit. Olof Djurfeldt „A házasság védelmében” c. könyvében (“Försvara Äktenskapet”) leírja, hogyan süllyedt le országunk az erkölcstelenség emésztőgödrébe. Az „Érzések nem helyettesítik az érveket” c. fejezetben (117.) Djurfeldt a Svéd Evangéliumi Alliansz főtitkárával, Stefan Gustavssonnal készített interjúját közli. Gustavssontól megkérdezi: „Azt állítja, hogy manapság nehezen mondhatjuk ezt valakinek: ’Szeretlek, mint embert, de az nem tetszik, amit csinálsz.' „Gustavsson keresztyén nézőpontból válaszol: „Igen, egyre nehezebbnek látom, hogy egymást így figyelmeztessük: ’Azt hiszem, hogy a tetteid helytelenek’. Nekünk, svédeknek különösen nehéz ezt mondanunk, mert szeretjük megtalálni a közös nevezőt. Gyakran úgy éljük meg a kritikát, mint az egyén egészére vonatkozó teljes ítéletet. De tudnunk kell egymást emberként elfogadni; mindenkiben ott van az érték, hiszen — bibliai képpel élve — Isten saját képmására teremtett. Ugyanakkor azt is egyértelműen tudnunk kell, hogy mi a jó, egészséges életvitel.”

Éppen erről van szó. Mi, svédek annyira félünk kiállni a mellett, amiben hiszünk, és mindenkivel a békességre törekszünk. Egy híres svéd mondás így szól: „Bättre fly än illa fäkta” (jobb elmenekülni, mint harcba bocsátkozni) — ez is e velünk született jellemvonást érzékelteti. A svédajkú finn költő, J. L. Runeberg egyik híres költeményében egy anya az éppen bevonulni készülő fiát, Munthert figyelmezteti, hogy „bättre fly än illa fäkta”. És nemzeti lelkünknek ez a közös jellemzője tette lehetővé, hogy végigsöpörjön csodálatos országunkon a homoszexualitás cunamija az elmúlt néhány évtizedben, és ez tette a homoszexuális maffiát tekintélyes tényezővé társadalmunkban. Létezik egy „Örökség alap” ("Arvsfonden"), amiből a homoszexuális lobbi legfőbb bajnoka (RFSL) bőkezű anyagi ellátást kap.

[A lelkünknek ez a nemzeti jellemvonása fontos szerepet játszott országunk történelmében. Például ez volt az oka annak, hogy amikor 1941-ben a náci Németország felkért bennünket, hogy segítsünk Norvégia megszállásában, készségesen elköteleztük magunkat (lásd ref. 30; „Miért nem támadta meg Németország Svédországot a II. Világháborúban?”), és annak, hogy „árja” nemzetként mi továbbra is elláttuk Hitler hadseregét a hőn áhított, észak-svéd gällivarei bányából származó és a norvég Narvik kikötőjén keresztül szállított svéd acéllal. Mindezt akkor, amikor Európa többi része Hitler vasökle alatt gyötrődött.

Később azonban, amikor már egyértelmű volt, hogy Hitler megbukik, pozíciót váltottunk és hozzájárultunk, hogy a Szövetséges erők németországi bombázásokból Angliába visszatérő pilótái Dél-Svédországban kényszerleszállásokat hajtsanak végre. A Norvégia elfoglalásában Németországgal való együttműködés egy másik oka az lehetett, hogy a hadseregben a tisztek között olyan sok volt az antiszemita. Majd a háború után azt tanították a gyerekeknek (többek között nekem is), hogy a „semlegesség politikája” mentett meg bennünket a háború pusztításától. Milyen semlegesség?

Mellékesen jegyzem meg: A svéd mecsetekben megjelenik napjainkban az antiszemitizmus. Úgy tűnik, hogy a Svédországban megmaradt zsidó kissebség nem részesül ugyanabban a „tiszteletlenség” elleni védelemben, mint a homoszexuálisok. Még maga a Kormány is egyre inkább Izrael-ellenes moszlim-párti. Például 2006 áprilisában a Kormány hirtelen lemondta a légierő más országokkal tartandó közös olaszországi hadgyakorlatát (ref. 31), amikor megtudta, hogy Izrael lesz az egyik részvevő. Ugyanabban a hónapban a Hamas terrorszervezet vezetőit meghívták az országba (ref. 32). Nem közvetlenül maga a Kormány, hanem Izrael-ellenes svédországi csoportok. Lehet, hogy a muzulmánok közötti pozícióra törésnek lehetünk a szemtanúi, akik azt a napot várják, amikor Svédország moszlim-többségű ország lesz.]

De mindig vannak olyan személyek és csoportok országunkban, akik ki mernek állni a homoszexualitás befogadásának tömegsodrása ellen. Az egyik példa erre a már említett Åke Green lelkipásztor. Egy másik példa a Jeruzsálem Evangéliumi Gyülekezet. Ez a gyülekezet főként Etiópiából érkezett emigránsokból áll. Honlapjukon (http://www.j-e-c.org/faceliftup2/main_Swe.html) közzétették a „Tüntetés a szólásszabadságért és Åke Green pásztor támogatásáért” c. írást. Nagy létszámmal vettek részt a Green pásztor fellebbezésével kapcsolatos szimpátiademonstráción is.

A svéd homoszexuális maffia és működési módszerei

Egy másik bátor svéd létrehozott egy olyan honlapot, ami a homoszexuális életmódról tárja fel az igazságot. Hasonlót, mint amit Ön most olvas. A domaintulajdonosnak meg kellett szüntetnie a honlapot miután a homoszexuális lobbi zaklatni kezdte őt és üzlettársait, ügyfeleit. A hagyományos maffiastílus eredményeként a homoszexuális maffia megfélemlítése miatt ügyfelei nem kívántak (vagy mondhatjuk, hogy nem mertek) üzleti kapcsolatot fenntartani vele. Ezek után vajon meglepő, hogy a fontos pozíciót betöltő emberek nem merik kifejezni véleményüket? „A világ ma” c. folyóirat 2006. május 29-i egyik cikkében ezt olvashatjuk (részlet):

„Egy éjjel 1 órakor kapott telefonhívást feljelentett a rendőrségen. ’tudjuk, ki vagy. Családoddal együtt problémáid lesznek… az ügyfeleid meg fogják tudni, ki vagy…

Tudjuk, ki vagy… mindenki utálni fog… szenvedni fogsz, amikor lebuksz…’ — mondta a telefonáló a rendőrségi jelentés szerint.

’A rendőrség nyom hiányában lezárta az ügyet’ — sóhajt fel.

A férfi alig hitt a szemének, amikor a családi házuk előtt egy ismeretlen autót vett észre. A letekert ablakon keresztül egy mobiltelefon irányult a ház felé. ’Tudtam, hogy képeket készít a házról, kirohantam, és le tudtam olvasni a rendszámot a kék Toyotáról. Felvettem a kapcsolatot a gépjármű-nyilvántartóval és megtudtam, hogy az autó egy közismert homoaktivista, volt kereszténydemokrata képviselő feleségéé.’ — mondja.

A házuk képe és az utcatábla hamarosan megjelent a férfi internetes honlapján. Ugyanezek a képek megjelentek egy TT-újságíró honlapján is. [A TT az egyik svéd rádióadó neve.] Ezen a honlapon részletes leírást közöltek a házaspár nevével, a helyszínnel és egy hivatkozással, ami a férfi képéhez vezetett.

’Azon tűnődtem, lehet, hogy valaki ott lapul a bokorban, és arra vár, hogy a gyerekeim az iskolába induljanak, vagy esetleg leszúr, bármit is próbálok tenni. Ez zaklatás, teljes üldözés.’ — nyilatkozta, különösen elszomorodva a TT-riporter tevékenysége miatt. ’Nagyon súlyos dolog, amikor egy riporter — akinek egyébként megbízhatónak kellene lennie — azzal tölti a szabadidejét, hogy a családomat zaklatja'.

Az üzletember szerint mindez a tömegmédia minden kritikát mellőző hozzáállása miatt történhet meg. ’Mindig vörösszőnyeges bánásmódban részesülnek, soha nem éri őket semmilyen kritika a tömegsajtóban. Az engem zaklató személyek is tudják, hogy büntetlenül tehetik, amit tesznek’. Az üzletemberrel kapcsolatba kerülő emberek között volt egy pap is, aki így nyilatkozott: ’ez nem jó a vállalkozása számára’.

A homoszexuális életmódról fontos tényeket közzétevő honlap tavaly ősz óta nem működik. Az utálathadjárat mögött álló emberek elérték céljukat.”

Ebből a példából is egyértelműen látható, hogy miért is félünk mi svédek a homoszexualitás gonosz erőinek ellenállni. Mindannak ellenére, ahogyan ez olyan sok gyermek és fiatal egészséges életmódját tönkreteszi. Ki az közülünk, aki hajlandó kockára tenni üzleti vállalkozását, karrierét vagy társadalmi státusát? Nem is beszélve persze a feleség és a gyermekek testi épségéről. Annyival könnyebb egyszerűen csak tudomást sem venni az ügyről. Még a lelkipásztorok is így vannak ezzel, akik gyakran a lehető legnagyobb körben kívánnak népszerűek lenni.

A fent bemutatott üzletember esetéhez képest —, aki sikeres vállalkozását vesztette el — az ellenem irányuló harag viszonylag kicsi, noha én és családom is kapunk időnként életveszélyes fenyegetést. Az ezt a honlapot bemutató 2006-os svédországi országjáró körutunkon bennünket is többször zaklatott a homomaffia; golyóálló mellényt kellett hordanunk. Több összejövetelt is le kellett mondanunk. Többet olvashat erről a felső vízszintes menü „Homomaffia” c. linkjére kattintva. A támadásokkal és a folyamatos fenyegetésekkel kapcsolatban kaptam egy érdekes emailt egy aggódó férfitől: Ezt írja (a feladó nevét nem adjuk közre):

„Az afán keresztül bukkantam a honlapjára. Pozitív érzelmeket tápláltam az afa iránt, mert ellenzik a neonácikat. Ugyanakkor viszont úgy tűnik, hogy más dolgokkal szemben erőszakot alkalmaznak. Szégyellem magam, amikor arról olvasok, hogy önnel mit tettek. Engedjen meg egy gondolatot: Vajon miért nem zúzzák be a mecseteink ablakait is? A muzulmánok sem nagyon barátságosak; …a muzulmán országokban a halálbüntetés. Többet fogom olvasni a honlapját. Talán én is hozzá tudok tenni valamit. Még jelentkezem. Üdvözlettel,

aláírás ???”

Ennek a látogatónak ezt szeretném válaszolni: Az afa, mint számos más parlamenten kívüli csoport (bárhol a világon) megtagadta a demokratikus alapelveket. Kizárólag saját játékszabályaik szerint játszanak. Olyan fiúk és férfiak alkotják, akik vezetői képességek nélkül — és gyakran elég esztelenül — próbálnak hatalomra törni. Ezért azt hiszik, hogy abban nyilatkozik meg hatalmuk, ha másokat terrorizálnak. Lehet, hogy olyan nevek mögé bújnak, mint például az afa, neonácik stb., de gyakorlatilag ugyanolyan fajta emberek. Hadd tegyem hozzá, hogy az RFSL elnöke, Sören Andersson énrólam állította egy interjúban a Dagen napilapban, hogy „szörnyű, hogy egy ember ilyen nagy gyűlöletet táplál szívében”. Azt is kijelentette, hogy az RFSL elhatárolódik az ellenünk irányuló támadásoktól (ami dicséretesnek tűnik), noha „megérti a történteket”; ez a kijelentése egyértelműen gyengíti részéről az erőszak elutasítását, és valójában az afaféle csoportosulások terrorizáló cselekedeteinek igazolásául is szolgálhat. Törékeny demokráciánk megőrzése és a homomaffia felszámolása érdekében fontos, hogy a vezetők pártállástól függetlenül szilárdan ellenálljanak a bujtogatásnak, erőszaknak és megfélemlítésnek. Természetesen egyetlen szervezet sem tudja folyamatosan kordában tartani összes tagja ténykedését. De bizonyos történésekre hatást tudnak gyakorolni. Például ésszerű azt feltételezni, hogy az RFSL-nek van beleszólása a stockholmi Büszkeség-fesztivál ügyeibe. Akkor viszont hogyan történhetett meg, hogy a fesztivál egyik rendezvényén a látogatók darts-céltáblaként használták a „homofób” Ulf Ekman, Alf Svensson és a pápa fényképét? Ha ez nem bujtogatás, akkor mi számít annak? A pápa persze folyamatos testi védelemben részesül, de a másik két ember vajon hogyan érezte magát?

Még egy megjegyzés a homoszexuális lobbi honlappal kapcsolatos reagálásához. Azt hiszem, hogy sok köze van mindennek ahhoz, amit a homoszexuális közösség köreiben „tipikusnak” vagy „átlagosnak” mondhatunk. Vegyük példának a férfiak közötti anális szeretkezés elterjedt gyakorlatát. „Csak” körülbelül a homoszexuális férfiak kétharmada gyakorolja. Ennek ellenére ez akkor is a többség, így az RFSL közzétette az „Anális kézikönyvet” honlapján, méghozzá központi helyen. A honlap nem csak azt magyarázza el, hogy mi az anális szeretkezés legjobb módszere, hanem olyan gyakorlatokat is bemutat, mint a „rimming” és a „fausztolás”. Namármost, a körülbelül egyharmad homoszexuális férfi —, aki még nem gyakorolja az anális szeretkezést, és akik között lehet, hogy van olyan is, aki ezt egyenesen visszataszítónak tartja — köreiben érthető a neheztelés amiatt, hogy mások esetleg tévesen azt feltételezik, hogy ők is a leírt tevékenységeket folytatják. Ugyanakkor honlapunk anyagában a szülők iránti nagy tisztességtelenség lenne, ha nem mutatnánk be a homoszexuális férfiak többsége által gyakorolt üzelmeket. Hiszem, hogy ha a szülők igazán átlátják a homoszexuálisok magas kockázatú viselkedésmódját, sokkal inkább segíteni fognak fiaiknak maszkulin vonásaik erősítésében. Hasonló, csak még rosszabb a helyzet a homoszexuális férfiak közötti pedofília ügyében. Bőséges bizonyíték támasztja alá, hogy sokkal valószínűbb, hogy egy homoszexuális férfi fedofillá váljon, mint hogy egy heteroszexuális férfival ugyanez megtörténjen. Ugyanakkor az átlag homoszexuális férfi nem pedofil. Egyáltalán nem az. Sőt, valószínűleg sokan közülük iszonyodnak is ettől. Tehát ők — érthető módon — igencsak nehezményezik, hogy olyan csoport tagjai, ahol a pedofília „rizikófaktorja” magasabb. Ugyanilyen okokból viszont beszélnünk kell erről a témáról is. A szülők felé nagy hiányosság lenne elhallgatni a dolgot.

Hogyan előzheti meg, hogy az Ön országát is ilyen mértékben leigázza a homoszexualitás

A honlapunk legfőbb célja az, hogy a szülőket és nagyszülőket tájékoztassa arról, hogyan előzhetik meg gyermekük homoszexuálissá válását. De a svédországi szennyes fejleményekről és a homoszexuális lobbi privilegizált státusának fejlődéséről olvasva felmerülhet Önben a kérdés: „Mit tehetek annak érdekében, hogy az én országomban ne alakuljon így a helyzet?” Hadd javasoljak két dolgot:

1. Terjessze az információt saját városában és az egész országban. Számos olyan jó internetes honlap létezik, ahol ezzel foglalkoznak. Saját honlapomhoz nem fogadok el semmilyen adományt (annak ellenére, hogy már volt, aki felajánlotta). Ehelyett, ha lehetősége van rá, például feladhat hirdetést saját helyi sajtójában, vagy sok más kreatív módot kitalálhat.

2. Svéd termékek bojkottja. Főleg azon cégekét (pl. SAS légitársaság), amelyek a Stockholmban évente megrendezésre kerülő hírhedt „Büszkeség-fesztivál” rendezvény főszponzorai.