6. Keresztyén csoportok válasza a homoszexuálisok támadására

Ahhoz, hogy megérthessük, a homolobbi látványos sikere miért volt olyan váratlan Svédországban, először egy rövid pillantást kell vetnünk az utóbbi nagyjából 150 év svéd történelmére.

A mostani fejtegetés szempontjából országunk utóbbi másfél évszázadának történetét három „korszakra” oszthatjuk fel.

1. Szegénység és erkölcsi romlottság (kb. 1800–1883)

A XIX. század második felében országunkat borzasztó szegénység és erkölcstelen züllöttség sújtotta. Burjánzott a részegeskedés és az alkoholfüggőség. A Bonniers által kiadott „Svédország története” című terjedelmes sorozat 9. részében: („Az ipar és a populáris nemzeti mozgalmak”) ezt olvashatjuk (svédről lefordítva): „Az új Svéd Józansági Mozgalom első éves jelentésében Wieselgren tiszteletes megállapítja: ’Előfordul, hogy a béres a teljes fizetését szeszes ital formájában kapja meg, és egy tekintélyes összegre el is kötelezi magát, minélfogva egy egész évig kell dolgoznia bármiféle fizetés nélkül. A cselédlányok is szeszes ital formájában kérik a fizetést’.”

2. Józansági mozgalmak és keresztyén ébredések (kb. 1884–1960)

Ugyanebben a könyvben (a „Svédország története” 9. részében) olvashatjuk a következőket is:

1883-ban elindult a Kék Szalag mozgalom, 1884-ben pedig a Jámbor Templomosok Nemzetközi Rendje [International Order of Good Templars — IOGT]. Még ha gyakran voltak is jókora belső súrlódások, ez nem tudta útját állni a józansági mozgalmak nagy menetelésének. Ezen időszak jellemzője volt a pontosan megkülönböztethető keresztyén befolyás… A mindössze egy évvel korábban indult Svéd Józansági Mozgalom 1909-ben népszavazást kezdeményezett az általános alkoholtilalomról. A szavazás eredménye sokatmondó képet nyújt a Józansági Mozgalom erejéről abban az időben. Összesen 1.884.298-an, az összes választópolgár 56 százaléka és a tényleges szavazók 99 százaléka támogatta a szesztilalom bevezetését... 1917-ben bevezették az úgynevezett ’bratt-rendszert’ (brattsystem), ami azzal járt, hogy minden alkoholt vásárlónak egy italadagoló könyvet (svédül: „motbok”) kellett használnia.”

A józansági mozgalmak és a keresztyén ébredések óriási eredményeket hoztak. Egész családok emelkedtek ki a nyomorból. A lelkesedés ragályosnak bizonyult, és lépten-nyomon az „élet előtte és utána” példáival lehetett találkozni. Svédország kiemelkedett a szegénységből és az erkölcsi züllöttségből. A statisztikák nagyon beszédesek. Továbbra is a „Svédország története” c. könyvből idézek: „1861–65 között az átlagos szeszesital-fogyasztás (beleértve a felnőtteket és gyerekeket is) 10,7 liter volt fejenként. 1901–1910 közöttre ez fejenként 7,2 literre csökkent, 1950-re pedig 5,2 literre… Az aktív tagok élete számos találkozóból és gyűlésből állt. Minden szabadidejük e köré csoportosult… Éppúgy, mint a keresztyén ébredési mozgalmaknál, teljes városokra és falvakra váltak jellemzővé a józansági mozgalmak.

Két további tényező is működött a háttérben, amiről nem szabad elfeledkeznünk. A századfordulón még mindig a kisléptékű mezőgazdaság uralta a gazdaságunkat, és a megművelhető földek egyre kisebbé váltak, ahogy az új generációk számára tovább osztották azokat. Így a mintegy 1,5 millió, többnyire szegény svéd kivándorlása Amerikába (a teljes népesség egyharmada) valamelyest enyhítette a feszültséget. Ugyanígy hatott az iparosítás is, valamint az a tény, hogy Svédország bőséges természeti erőforrásokkal rendelkezett (pl. bányászat és fakitermelés), ami a növekvő gazdaságot hajtotta.

3. Az erkölcsi hanyatlás kora (kb. 1960-tól napjainkig)

A múlt század közepe táján népünk javában élvezte a nagy józanság és a keresztyén ébredések gyümölcsét. A keresztyén ébredés odáig ért el, hogy az új evangéliumi gyülekezetek telve voltak egymást szerető és egymással önzetlen módon törődő tagokkal. Többségük hitte, hogy egy napon számot kell adnia teremtőjének arról, hogy hogyan élte az életét. Az evangéliumi mozgalom Svédországot azon európai országok egyikévé tette, ahol a legmagasabb az „evangéliumi keresztyének” aránya (ahol az evangéliumi szó olyan hitet akar kifejezésre juttatni, ami a Bibliát hiteles könyvként fogadja el, mint az egyén személyes életének útmutatóját ebben a világban, és nem csupán egy „szent” történelmi könyvként).

A mai helyzet ettől gyökeresen eltérő. Egy 2002-ben 25 országban végzett felmérés (ref.40) a következő kérdést tette fel: „Hisz Ön Istenben?” Az igenlő válaszok aránya Portugáliában volt a legmagasabb, ahol 92 százalék nyilvánította ki istenhitét. Svédország a lista aljára került mindössze 32 százaléknyi istenhívővel. Az USA 84 százalékon állt (harmadik a listán). Svédország akkor is nagyon alul helyezkedett el, amikor a kérdés az volt: „Hisz Ön a pokolban?” És újra csak legalul az alábbi kérdésnél: „Jár Ön templomba legalább havonta egyszer?” Svédország legalul 8 százalékkal (az USA-ban 48 százalék).

De még ha keresztyén kötődéseinket el is vesztettük, hogyan tudta a promiszkuitás általában, és különösen a szodómia ilyen gyorsan elárasztani szeretett országunkat? Noha a homoszexualitás már 1944-ben törvényes volt, a homoszexualitás támadása csak az 1970-es évektől kapcsolt nagyobb sebességbe. Ma az RFSL (a homoszexuálisok legfőbb hangadói Svédországban, az adófizetők pénzéből bőkezűen támogatva) arra bátorítja fiataljainkat, hogy kísérletezve próbálják meg megtalálni, hogy milyen lehet a szexuális beállítottságuk. A honlapjukon ezt írják (ref.16):

„Ki kivel megy el? – a szexről azoknak, akik fiatalok és ’be vannak indulva’

Egy lány megismer egy helyes srácot. A srác találkozik egy másik sráccal. Ez a srác éppen egy olyan lánnyal van együtt, aki nemrég még egy másik lánnyal járt.

Próbáld ki a szexualitásodat! Ki vagy te magad, kivé akarsz válni, és mi kelti fel a kíváncsiságodat. A világ nyitva áll, rengeteg dolgot ki lehet próbálni, és minden lehetséges. És természetesen jobban fogod bánni a soha ki nem próbált dolgokat, mint azokat, amiket kipróbáltál.”

(Az RFSL-től származó idézet vége)

Ha ez nem egy vérlázító kísérlet a homoszexuális lobbitól arra, hogy fiatalokat toborozzanak a soraik közé, akkor mi az? Hogyan történhetett meg mindez, és mi volt a keresztyén közösség válasza erre? Talán a mögöttes tényezők megértése figyelmeztető jel lehet más országok számára.

Az istentelen sötét erők uralma a keresztyének között az 1960-as évek végefelé kezdődött. Kormányunk ekkor kezdett el először pénzt szétosztani azon felekezetek között, melyek belementek bizonyos feltételek teljesítésébe. Kezdetben a feltételek enyhének tűntek. Azonban sokan felemelték a szavukat, hogy egy szabadegyháznak (svédül: „frikyrka”) nem lenne szabad semennyi pénzt elfogadnia az államtól (és ezzel elkötelezni magát), a jövőbeli nyugtalanító következmények miatt. Mostanra nekik lett igazuk. Ma mintegy 21 különböző felekezet söpör be dollármilliókat a svéd kormánytól. És manapság, amikor sok egyház anyagi gondokkal küzd, az állami hozzájárulások nélkülözhetetlenek. De a kormány feltételei ma fenyegetően nehezednek az egyházakra. Egy nem régi törvényhozási háttérdokumentumban a következőt olvashatjuk:

A felekezetek állami támogatásban való részesüléséhez kapcsolódó feltételek célja, hogy védelmezzék és megerősítsék azokat az értékeket, melyekre társadalmunk épül, és hogy a felekezet stabil legyen.” Nos, egyházaink gondja ma az, hogy „az értékek, melyekre társadalmunk épül” drasztikusan megváltoztak az elmúlt 30 év során. Ma a teljes tolerancia és olyan dolgok maradéktalan elfogadása, melyeket a Biblia gonosznak ítél, leginkább ezek „azok az értékek, melyekre társadalmunk épül”. Vegyük példának a „Svéd Missziós Szövetség” felekezetet (svédül: „Svenska Missionsförbundet” vagy „SMF”). 2002 márciusában éves konferenciájukon elfogadtak egy indítványt, mely szerint minden egyes helyi gyülekezetük maga döntheti el, hogy elfogad-e olyan lelkészt, aki homoszexuális. A svéd parlamenti képviselőknek ez nem volt elég, akik attól féltek, hogy egyes helyi SMF gyülekezetek diszkriminálnának egy homoszexuális lelkészt még akkor is, ha egyébként ő lenne a legalkalmasabb jelölt. Ezért a kormány vizsgálatot indított az SMF homoszexuálisokkal szembeni toleranciára (vagy annak hiányára) vonatkozó irányelveit illetően.

2002 nyarán az SMF vezetősége ott találta magát a Kulturális Minisztériumban, ahová azért hívták be őket, hogy magyarázattal szolgáljanak.A megbeszélés után némi mérlegelést követően (2002. július 8-án) az SMF vezetője, Krister Andersson azt nyilatkozta, hogy nagyon elégedett a megbeszélés eredményével (ref.41). Az azonban, hogy milyen megállapodást kötöttek, koránt sem tisztázott. De annyi világos, hogy az SMF — és kiterjesztve a többi, az állam anyagi támogatásától függő felekezet — nem diszkriminálhatja a homoszexuálisokat, ha más tekintetben alkalmasak lelkésznek vagy presbiternek.Ahogy várható volt, az SMF vezetője, Krister Andersson azok között volt, akik támogatták azt a törvényt, ami alapján Āke Greent börtönbüntetésre ítélték a szexuális bűnökről szóló, vitatott prédikációja miatt. A gyülekezetének szóló heti leveleinek egyikében kijelentette, hogy… a szolgálata 35 éve alatt, és a prédikációk hallgatásának 50 éve alatt egyszer sem találkozott olyan helyzettel, melyben szükséges lett volna a Szentírásnak a homoszexualitással foglalkozó szakaszairól tanítani. Andersson feltételezi, hogy a többi keresztyénnek is hasonló tapasztalatai vannak. Ezt nem is lehetne ennél világosabbá tenni. Ezek után csoda, hogy az SMF 2002-ben úgy döntött, hogy megnyitja kapuit és örömmel lát homoszexuális szolgálókat a sorai között?

És Krister Andersson nem az egyetlen ilyen lelkész. Ez meglehetősen mélyen beférkőzött számos felekezetünk sorai közé. És ha belegondolunk ebbe az elkeserítő helyzetbe, akkor jobban megértjük, hogy miért kapott annyi éles és kevésbé éles kritikát sok úgynevezett keresztyéntől Āke Green, amikor 2003. július 20-án olyan igehirdetést tartott, melynek az első része nemcsak a homoszexualitással, de mindenféle más perverziókkal is kapcsolatos bibliai látásmóddal foglalkozott. (A második rész az Isten által Krisztuson keresztül kínált kegyelemről és megbocsátásról szólt.) Az ilyen prédikáció nem keltett visszhangot az országban. Sok évvel ezelőtt nem; de mostanában? — mostanában igen.

Meg kell jegyeznünk, hogy az SMF vezető lelkészeinek egyikét nemrégen megválasztották Svédország legnagyobb pünkösdi gyülekezete, a stockholmi Filadelfia gyülekezet élére.

A következő év tavaszán (2003. március 11-én) a homolobbi „ombudsmanja”, Hans Ytterberg úr összehívott egy megbeszélést mind a 21 állami támogatásban részesülő felekezet vezetőjével, hogy előadást tartson nekik a homolobbival szemben tanúsítandó magatartásról és a velük kapcsolatos álláspontról.. Ez valóban dermesztő üzenet volt a felekezetek számára, akik történelmileg mentesnek hitték magukat a hitelveikbe történő állami betolakodástól. És a homo ombudsmannal (Ytterberggel) való megbeszélés folyományaként a kormány (már másnap) bejelentette, hogy a tavasz folyamán vizsgálatot indítanak a felekezeteknél annak kiderítésére, hogy diszkriminálják-e a homoszexuálisokat (ref.44).

Ahogy korábban már megállapítottuk, a Svéd Egyházat (korábbi nevén Lutheránus Állami Egyházat) a homolobbi már alaposan behálózta. A többi felekezet közül (melyeket gyakran „szabadegyházakként” emlegetnek, mert korábban szabadok voltak az állami befolyástól) sok, de korántsem az összes egészen eddig nem fogadott el nyíltan homoszexuális embereket sem szolgálattevőnek, sem általános tagnak. Egyfajta „szabad övezetet” alkottak. Nem csoda, hogy ez a helyzet nincs ínyére a homolobbinak.

Egy másik tragikus példa a Pünkösdi Mozgalom (svédül: „Pingströrelsen”). Ez a felekezet volt a legnagyobb Svédországban és igen élő és jól működő volt a növekedés évei alatt 1910-től 1960-ig. Lewi Pethrus volt az úttörőjük és a legnagyobb „szabadegyház” vezetője 1910 és 1958 között. 1974 szeptemberében halt meg. Sok egyéb dolog mellett ő alapította Svédország mai politikai pártjai közül az egyiket, a Keresztyéndemokrata Szövetséget (ma Keresztyén Demokraták, svédül „Kristdemokraterna”, vagy röviden „KD”). Pethrus indította el „A Nap” (svédül: Dagen) című keresztyén napilapot is.

Ha Pethrus ma élne, nem ismerne rá a „Pingströrelsen”-re. Az erkölcstelenség mára számos gyülekezetbe belopódzott. A fiatalok között megszokott dolog a házasság előtti szex, és néhány gyülekezet elkezdte tárt karokkal fogadni a homoszexualitást. Így nem okozott nagy meglepetést, amikor a KD ifjúsági szervezete egy homoszexuálist, Eric Slottnert választotta meg vezetőnek.

Mindezek ellnére még mindig van egy nagyobb és néhány kisebb evangéliumi és karizmatikus mozgalmi csoport Svédországban. Amit korábban a — ma már az állam anyagi támogatásától függő — Pünkösdi Felekezet („Pingströrelsen”) képviselt, azt ma Az Élet Szava („Livets Ord”) teszi. És az Ulf Ekman által vezetett „Élet Szava” nem fogad el támogatást az államtól. Nagy vonzerővel bírnak, különösen a fiatalok felé.

Ezek alapján nem volt meglepő homlokegyenest más reagálást tapasztalni a „Pünkösdi Mozgalom” vezetője és az „Élet Szava” vezetője részéről arra a (mostanra már elhíresült) prédikációra, amit Āke Green pásztor tartott egy kis pünkösdi gyülekezet szószékjéről Borgholmban, 2003. július 20-án. A prédikáció címe az volt, hogy „Vajon a homoszexualitás örökletes, vagy egy gonosz erő, amely szellemi játékot űz az emberekkel?” A prédikáció a promiszkuitásról és a szexuális erkölcstelenség különböző fajtáiról szólt. Green beszéde tele volt bibliai idézetekkel. Az országa és annak erkölcsi iránytű nélküli fiatalsága miatti aggódás késztette Green lelkészt ennek a prédikációnak a megtartására. Greent később beperelték egy új és szokatlan svéd törvény, az „Embercsoportok elleni erőszakra való felbujtás” alapján, amely 2003 elején lépett hatályba, és tiltja, hogy bárki „megsértsen” egy „embercsoportot”, vagy „tiszteletlenül bánjon” velük.

Greent tehát elsőfokon elítélték, és börtönbüntetést kapott. Fellebbezésében a Legfelsőbb Bíróság (svédül: „Högsta Domstolen” vagy „HD”) előtt Green lelkész világosan kifejtette meggyőződését és a prédikációja indítékát:

Nos, az egésznek a hátterében az volt, hogy én már 2002-ben nagyon mély fájdalmat éltem át a szellememben. Mélyen felkavarodott a lelkem, amikor ráébredtem — és erre utalok is a beszédemben —, hogy rengeteg dolog, amit magam körül észlelek és megfigyelek, a homoszexuális életmódról szól. Mindenhol ezzel találkoztam. A tévében, körülöttem mindenhol, és úgy tűnt, a média minduntalan a homoszexuális életmóddal foglalkozik. Mély szomorúságot éreztem a szívemben. És ahogy egyre jobban árasztotta el a társadalmunkat, én egyre inkább úgy gondoltam, hogy a gyülekezeteink vezetőinek, a felekezetek vezetőinek, a püspököknek stb. ki kellene állniuk, és nyilvánosan kijelenteni, hogy ez nem elfogadható. Hogy ez az életforma természetellenes. De 2002 folyamán ez egyszer sem történt meg. És 2003 kezdete körül elkezdtem felkészülni arra a prédikációra, amit később 2003. július 20-án mondtam el. És ekkor, ezzel kapcsolatosan megértettem valami nagyon fontosat. És itt utalni szeretnék egy bibliaversre, ami az Ezékiel 3:17–19-ben található:

' Emberfia! Őrállóvá tettelek téged Izráel házában. Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben! Ha azt mondom a bűnösnek, hogy meg kell halnia, és te őt nem figyelmezteted, és nem szólsz neki, figyelmeztetve a bűnöst, hogy ne járjon bűnös úton, és így életben maradjon: akkor az a bűnös meghal ugyan bűne miatt, de a vérét tőled kérem számon. De ha te figyelmezteted a bűnöst, és ő nem tér meg bűnéből, és bűnös útjáról, akkor ő meghal a bűne miatt, de te megmented a lelkedet. '

Ezzel azt akarom mondani, hogy én magam az Ige szolgálójaként felelősséggel bírok, és ezt nem terhelhettem rá csak a felekezetvezetők és az érsek vállára, ezen igeszakasz alapján én is felelősséggel tartozom, és hogy a saját lelkiismeretem tiszta legyen, el kell mondanom az embereknek, hogy ahogyan élnek, az nem helyes. És azután azt is elmondom, hogy ha megfordulnak, és Krisztust követik, akkor nem kerülnek ítélet alá. És az emberek azután eldönthetik, hogy megtartják-e a homoszexuális életmódjukat, vagy megfordulnak. Ez volt tehát a prédikáció hátterében. 2003 elején kezdtem el felkészülni a prédikációra.”

(Green lelkész Legfelsőbb Bíróság előtti nyilatkozatának vége.)

Green lelkész beszédének szövegét és a részletes hátteret a későbbi tárgyalások jogi finomságaival ezen a linken olvashatja el. Fontos megjegyezni, hogy Green lelkész évek óta a „Pünkösdi Mozgalom” lelkésze volt.

Ahogy már említettük, Green beszédére a „Pünkösdi Felekezet” vezetője egészen másképp reagált, mint az „Élet Szava” vezetője.

4. A Pünkösdi Felekezet

2004. június 13-án, mindössze 2 nappal Green elsőfokú tárgyalása előtt a Pünkösdi Felekezet legnagyobb gyülekezetének vezetője (Hedin lelkész a stockholmi „Filadelfia Gyülekezet”-ből) interjút adott a Svenska Dagbladet című svéd napilapnak. Hedin a következőket mondta [ref.45]: „Helytelennek tartom Green részéről, hogy így beszélt egy embercsoportról, és nem gondolom, hogy meg tudná alapozni, amit mondott. Amit mondott, azt a Pünkösdi Felekezet nem hagyta jóvá, és én személyesen kifogásolom.”

Hedin szerint tehát Green „nem tudja megalapozni, amit mondott” annak ellenére, hogy a beszéde tele volt bibliai idézetekkel. (Green 2003. július 20-án elmondott prédikációjának teljes szövegéhez kattintson ide!)

Két nappal később azután (éppen Green tárgyalásának napján) Hedin a saját napilapjának (a Dagennek) adott interjújában újra hasonló kijelentést tett (ref.46). Képzelhetjük, Hedin mennyire megkönnyítette a politikailag korrekt — gyakran politikai ambíciókkal bíró — kijelölt esküdtek (svédül „nämndemän”) dolgát, akik 2004. június 29-én egyhónapos börtönbüntetésre ítélték Greent. Azért szorítkoztak egy hónapra, mert ez volt Green első kihágása, és nem volt büntetett előéletű.

Āke Green — aki hűen szolgálta a Pünkösdi Felekezetet 33 éven keresztül — azt mondta, hogy „úgy érezte, mintha egy szolgálótársa hátbaszúrta volna”.

Nem sokkal az ítélet után Green lelkész levelet kapott egy „testvértől” Hedin lelkész stockholmi gyülekezetéből (a Filadelfiából). Megírta, hogy ő homoszexuális, és a partnerével együtt nagyon otthon érzi magát Hedin lelkész gyülekezetének tagjaként. Még azt is hozzátette, hogy „ő is beszél nyelveken, mint mindenki más”. A (pünkösdi vezető Lewi Pethrus által alapított) „keresztyén” KD párt ifjúsági vezetője pedig egy közismerten és nyíltan homoszexuális fiatalember (Eric Slottner), aki kijelentette, hogy Āke Green szigorú börtönbüntetést érdemel a beszédéért.

Sokan azt mondanák erre, hogy mindez látható bizonyítéka annak, hogy valami nagyon hiányzik a szószékről való tanításból. Azzal érvelnek, hogy Isten jellemvonásai nem változtak meg a teremtés óta. Igaz, hogy Isten különleges kapcsolatban állt a „saját népével”, az izraelitákkal az Ószövetségben, és voltak olyan törvények a zsidók számára, melyek Jézus követőire már nem vonatkoznak. De Isten jellemvonásai (természete) nem változnak. Ő, aki örökkévaló, és aki tegnap, ma és holnap ugyanaz marad, hogyan vehetne hirtelen egy 180 fokos fordulatot? Ő, aki egyszer ezt mondta (3 Mózes 18:22–25): „Férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal hálnak. Utálatosság az. Semmiféle állattal ne közösülj…” hogyan tudná ezeket hirtelen normálisnak tekinteni? Ha eddig iszonyodott a homoszexualitás és állatokkal való fajtalankodás szexuális bűneitől — olyannyira, hogy halálbüntetést rótt ki érte — hogyan tudná most hirtelen elfogadni? És Sodoma bűneit maga Jézus is a legsúlyosabb bűnökhöz hasonlította. A Hedin pásztorral szembeni tisztesség kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy ő maga — néhány más felekezeti vezetővel ellentétben — nyilvánosan kijelentette, hogy a homoszexuális aktust bűnnek tartja.

Újabb fejlemény, hogy Hedin lelkész nemrégen lemondott a Pünkösdi Felekezet legnagyobb gyülekezetének (a stockholmi Filadelfia Gyülekezet) vezetői posztjáról. 2006. október 22-től Niklas Piensoho lelkész váltotta fel, aki az SMF felekezetből (lásd fent) származik. És a felekezet mostanában anyagi gondokkal küzd. Valószínűleg részben a zsugorodó tagsági bázis és a megmaradt tagok áldozatos adakozásának hiánya miatt.

5. Az Élet Szava

Másrészről viszont, az Élet Szava vezetője (Ulf Ekman pásztor) 2004. augusztus 2-án a saját napilapjuk, A Világ Ma („Världen Idag”) címlapján nyilvánította ki (ref.47): „Āke Green itt 5500 ember támogatását élvezi”. Az ezt követő cikkben a következőt olvashatjuk (részlet): „Isten áldja meg Āke Greent” — mondta Ulf Ekman és az egész gyülekezet felállva spontán tapsban tört ki… Ekman folytatta: Nagy szégyen a svédországi keresztyénségre nézve, hogy egyetlen felekezeti vezető sem biztosította támogatásáról Āke Greent.

A „Dagen” és a „Världen Idag” fentebb kifejtett eltérő reakciójához hasonlóan az sem ért meglepetésként, hogy:

1. A „Dagen” azon mindössze 14 helyi napilap közé tartozott (az összesen 42 közül), melyek elutasították az erről a honlapról szóló hirdetésemet, amikor 2006 nyarán először bemutattam (svédül). A Dagent még ma is sok keresztyén svéd olvassa.

Valamint hogy

2. A „Världen Idag” azon 28 napilap között volt (a 42 közül), melyek elfogadták a hirdetésemet, amikor ezt a honlapot 2006 nyarán bemutattam.

Hitelvi kérdések

De mi a helyzet a bibliai elvekkel a homoszexualitás tárgyát illetően? — kérdezhetné valaki. Hogyan kezelik ezt a kérdést az olyan „szabadegyházak”, mint a Pünkösdi Felekezet?

Nos, a régi, hitehagyó Svéd Állami Egyház — az államtól való névleges elválasztása után manapság „Svéd Egyház” — vezető szerepet vállalt egy új doktrína bevezetésében a témát illetően. Sok felekezet pedig igazodott ehhez. A pünkösdi ifjúsági magazin, a (Filadelfia Kiadói Csoport által megjelentetett) Gyro egyik nem régi száma az új doktrinát egy a homoszexualitásnak szentelt különszámban mutatja be (ref.48).

A Gyro ezen számában a Biblia két „értelmezési módját” mutatják be mindenféle arra vonatkozó útmutatás nélkül a fiatal olvasók számára, hogy melyik értelmezés a helyes. A „Homo — oké vagy nem?” főcím alatt a két értelmezést egymás mellett mutatja be „Ellene” és „Mellette” alcímekkel. Az „Ellene” oszlop tartalmazza a hagyományos és biblikus magyarázatát a kérdésnek. A „Mellette” oszlop az új értelmezést ismerteti, ami a következő (ref.49):

„Amikor Pál „természetellenességről” ír a Róma 1:26–27-ben és fajtalankodásról az 1 Korinthus 6:9–10-ben, azt feltételezzük, hogy arról az elterjedt szituációról beszél, amikor idősebb férfiak fiatal fiúkat rontanak meg szexuálisan. Így a szakasz nem vonatkozik olyan helyzetekre, ahol megalapozott homoszexuális kapcsolatokról van szó.”

A Gyro cikkében semmiféle utalás nincs a fiatal olvasóknak arra, hogy a két értelmezés közül melyik a biblikus. Hogyan lehet valamit, amit Isten, Jézus és az összes apostol visszataszítónak és tisztátalannak mondott, hirtelen olyan köntösben feltüntetni, mint ami teljesen összhangban van a bibliai tanításokkal? Megáll az ember esze. Maga Jézus is a legszörnyűbb bűnök közé sorolta a szodómiát (Máté 11:24).

A Gyronak ugyanebben a számában még számos cikket találhatunk, ami olyan színben tünteti fel a homoszexualitást, mint ami teljesen normális és elfogadható keresztyének között. Az egyik cikk Stefanról, egy 18 éves fiatal fiúról szól, aki már homoszexuálisnak vallja magát és azt mondja, hogy „Isten őszinte támogatást nyújtott” ennek kifejlődése során (ref. 50).Ennek a szegény fiúnak lelkigondozásra van szüksége, és nem arra, hogy nyilvánosan meginterjúvolja egy felelőtlen és érzéketlen újságíró, aki csak szenzációt keres, és a fejlődése során túl korán megbélyegezze a fiút. És mivel a Gyro állítólag egy keresztyén kiadvány, ha már mindenképpen közzé kellett tenniük Stefan korai szexuális életét, akkor az ég szerelmére (és itt valóban „az ég szerelmére” gondolok), miért nem bátorítják fiatal olvasóikat, hogy sürgősen imádkozzanak Stefan szabadulásáért? Ellenkező esetben nagy rá az esély, hogy Stefan hamarosan bele fog vonódni az RFSL honlapján található „Análkézikönyvben” ajánlott gyakorlatokba (ref. 13). Ami rá vár, az egyáltalán nem az a rózsás, cenzúrázott kép, amit a magazin sugallni próbál fiatal olvasói számára. A homoszexuális életmód tipikusan a deviancia felé való menetelést jelenti.

Az újszövetségi szövegmagyarázat egyik legfőbb, és nemzetközileg elismert svéd szaktekintélye Chrys Caragounis professzor. Legutóbbi, „Homoerotik” című könyvének (melyet az XPMedia adott ki (ref. 51) írása során megcáfolta a homoszexualitással kapcsolatos hagyományos bibliai tanítás új és újszerű magyarázatát, melyet K.G. Hammar és a Gyro magazin sugallt. Emiatt azután a homolobbi elkezdte ostorozni őt a Lundi Egyetemen, és rá akarták bírni, hogy lemondjon professzori címéről.

Amint korábban már említettük, az újszerű értelmezés a „Svéd Egyháztól” származik, amely 2000-ig Állami Lutheránus Egyház („Svenska Statskyrkan”) volt. Manapság a Svéd Egyház élén nagyon erősen homo-barát vezetés áll. Természetesen nem az egész papság lelkesedik a homoszexualitásért, de a vezetőség többsége igen. És a homoszexuális papok felszentelése, a homoszexuális kapcsolatok „megáldása”, a teljes jogú homoszexuális házasságokért való erőfeszítések stb. sok helyen működnek a Svéd Egyházon belül. Hitehagyó érsekünk, K.G. Hammar adta meg az alaphangot ehhez az aljas fejleményhez és mélybe húzó erkölcsi örvényhez. Amellett, hogy szélsőségesen pártolja a homoszexuális ügyet, Jézus Krisztus csodatévő erejét is megtagadta. Tipikusnak mondható nem régen tett nyilatkozata Krisztus szűztől való születéséről (ref. 52):

„Nem mondhatnám, hogy hiszek benne. De az a fontos, hogy mi a jelentése. A szűztől való születés valóban feltétlenül egy biológiai eltérés kell, hogy legyen? Számomra egy tisztán teológiai kijelentés, egy kifejezési módja annak, hogy Jézus különleges. Nem ő az egyetlen a világtörténelemben, akiről azt mondták, hogy szűztől született."

Hammarnak, saját kijelentéseivel ellentétben, időről időre ki kell állnia a templomban és együtt kell olvasnia a gyülekezettel a Lutheránus Hitvallásból: „Hiszek Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, a mi Urunkban. Aki Szűz Máriától született…” Ez hogyan fér össze az intellektuális tisztességgel? Az sem okozott meglepetést, amikor Hammar érsek kijelentette, hogy néhány bibliai szakasznak a „történelem szemétdombján” lenne a helye.

Hammar testvére (Anna Karin) felszentelt leszbikus szolgáló a Lutheránus Egyházban Uppsalában. A szexuális orientáltságát illetően azt nyilatkozta:

„Abban a helyzetben vagyok, hogy pontosan azért vagyok képes homoszexuálisként élni, mert olyan gazdagon megtapasztalom Isten áldását, hogy ezzel felül tudok kerekedni az előítéleteken és a diszkrimináción.” (Upsala Nya Tidning, 2004. november 17.)

Az Evangéliumi Szülőföld Alapítvány (svédül: „Evangeliska Fosterlands Stiftelsen” vagy EFS) egy laikus mozgalom a Svéd (Lutheránus) Egyházon belül, amely a missziómunkára és laikus tevékenységekre helyezi a hangsúlyt. Az EFS már hosszú ideje végez missziómunkát Etiópiában. 1959-ben számos ország jónéhány Etiópiában működő missziós szervezete összefogott, és létrehozta az Etiópiai Evangéliumi Egyház Mekane Yesus (EECMY) mozgalmat. Régóta kapcsolatban vagyunk tehát az EECMY-vel, amely megalakulása óta látványos növekedést mutatott, és ma legalább 5 millió tagot számlál (Etiópia teljes népessége kb. 78 millió fő). Többek között a svéd szervezetek (köztük az EFS) Etiópiában végzett kezdeti és folyatódó missziós munkájának is köszönhetően természetesnek számított, hogy országunk külföldi segítségnyújtásának nagy része Etiópiába irányult.

A következő nyáron a Mekane Yesus egy nagy konferenciát rendez Addis Abebában. A Svéd Egyház, az EFS részvételével egy delegációt készült küldeni az érsekünk vezetésével. A Mekane Yesus elnöke azonban januárban két levelet küldött az érseknek, melyben kérte, hogy tisztázza Egyháza álláspontját a homoszexuális házasságokkal és az élettársi kapcsolatok vagy házasságok „megáldásával” kapcsolatban. [Egy nemrégiben a Svéd Egyház 70 aktív lelkészének megkérdezésével készült felmérés szerint 75 százalékuknak nem jelent problémát homoszexuális párok összeadása.]

A Mekane Yesus mindkét levele megválaszolatlan maradt a Svéd Egyház részéről. Ezért a Mekane Yesus nemrégen tájékoztatta őket, hogy nem látják szívesen őket a nyári konferencián (ref.53). Mondanom sem kell, ez nagy csalódást okozott a Svéd Egyház számos lelkésze és laikus vezetője számára. Egy érdekes etiópiai utazás helyett most maradhatnak otthon, és elmerenghetnek az új vallásuk következményein. Az egészben az az ironikus, hogy a Svéd (Lutheránus) Egyház vezetői valószínűleg „haladóbbnak” gondolják magukat a Mekane Yesusnál, mivel az egyháznak nagyobb múltja van. Bizonyára úgy gondolják, hogy egy nap a messzi jövőben a fiatal etiópiai egyház, melynek létrehozásánál valamikor segédkeztek, majd fokozatosan „eljut odáig”, hogy teljesen elfogadja a homoszexualitás bűnét. Ahogy meg van írva: „Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, azok bolonddá lettek…” (Róma 1:22–32)

Olyan ez, mintha egy új vallás árasztotta volna el országunkat. A homolobbi ügyének felkarolása együtt jár Jézus pokolra vonatkozó tanításának bagatelizálásával. Alig lehet ma bármit is hallani a szószékről ebben a témában, amelyről maga Jézus oly sokat tanított.

Mielőtt eltávozott volna, Jézus a Szent Szellem eljöveteléről beszélt tanítványainak (János 16:8–11): „És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet. A bűn az, hogy nem hisznek énbennem; az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett.”

Ez az a terv, amit a Szent Szellem felvázolt. De országunkban manapság nagyon ritka eset az örök ítéletről prédikálni. De az ilyen üzenetek a keresztyén történelem során mindvégig arra késztették a bűnösöket, hogy a kereszthez jöjjenek és megtérjenek. Ahelyett, hogy Jézus levenné a bűn szörnyű terhét, manapság a „barátságevagelizáció” a mantra. „Gyere és csatlakozz a gyülekezetünkhöz, mert üdvös dolog neked és a gyerekeidnek, ha kaptok egy adag vallást és etikát!” A Pokol valósága olyan dolog, amiben országunkban sok keresztyén egyszerűen nem hisz. Az gondolják, hogy Jézus minden bizonnyal tréfált, amikor a pokolról beszélt vagy csak meg akarta rémiszteni az embereket, hogy tanítványokká váljanak és kövessék Őt.

Inkább a világ általi kedvező megítélés vált fontossá, bűntől sújtva, mint Krisztus küldetése. Így hát nem meglepő, hogy a Pünkösdi Felekezet rendszeresen rendel meg és fizet ki közvélemény-kutatásokat a felekezet társadalmon belüli népszerűségéről. Legutóbb sajnálattal látták, hogy az eredmények a népszerűségük esését mutatták, és ezért leginkább az „Āke Green ügyet” tették felelőssé. Nyilvánvalóan megfeledkeztek a Mester saját szavairól (Lukács 6:26): „Jaj, amikor jót mond rólatok minden ember, mert ugyanezt tették atyáik a hamis prófétákkal!” és újra (Máté 5:11–12): „Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben.” És megint csak (Lukács 6:22–23): „Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor kiközösítenek, gyaláznak benneteket, és kitörlik neveteket mint gonosz nevet, az Emberfiáért. Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok! Íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben."

Vagy Krisztusnak, vagy a Pünkösdi Felekezetnek nagyon el kellett vétenie az irányt. Mindkettőjüknek nem lehet igaza. Ezek után meglepődhetünk-e azon, ha fiataljaink (akár csábítva, akár már a homoszexualitás igája által fogva tartva) nem találnak határozott útmutatást néhány úgynevezett evangéliumi felekezetnél? „Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek.” (Máté 5:13)

A svédországi keresztyén csoportok reakcióinak összefoglalása

A fenti fejtegetéseket alapul véve (és nyilvánvalóan némi általánosítással) a svédországi keresztyéneknek a homoszexualitás pusztító támadására adott válaszai három különböző csoportba sorolhatók:

1. A hitehagyó egyház. Ez a hivatalos Svéd Egyház (svédül: „Svenska Kyrkan”), ahol a homoszexualitásnak gyakorlatilag teljes az elfogadottsága. Számos lelkész nyíltan homoszexuális, és az óriási (több mint kétharmados) többség úgy nyilatkozott egy nemrégiben készült felmérésben, hogy nincs kifogása a homoszexuális kapcsolatok megáldása ellen. Ráadásul K.G. Hammar érsek kijelentette, hogy a lutheránus alaptételek közül soknak a „szemétdombon” (svédül: „sophögen”) a helye.

2. A szabadegyházi (svédül: „Frikyrkan”) felekezetek A homoszexualitás elfogadottsága némileg eltérő mértékű. Az SMF például (Krister Andersson lelkész vezetésével) már megnyitotta kapuit és befogad homoszexuális lelkészeket (amennyiben a helyi gyülekezet is elfogadja őket). A pünkösdi mozgalom (svédül „Pingst FFS”) még nem fogadott be homoszexuális lelkészeket sorai közé. Vezetőjük (Sten-Gunnar Hedin pásztor) azonban határozottan elutasította Āke Green lelkész üzenetét, és továbbra is neheztel rá a prédikációja miatt. A „Dagen” című napilap egyre inkább homo-barát irányultságúnak mondható. Számos ebbe a csoportba tartozó felekezet függővé vált a svéd állam rendszeres anyagi hozzájárulásától; ezek azonban komoly feltételekhez kötöttek, mely szerint a homoszexuálisokat be kell fogadniuk soraik közé. Az egyre rosszabbodó pénzügyek miatt néhányuknak (pl. a „Pingst FFS”-nek) egyre nehezebb lesz nem elfogadni az állam ezen feltételeit.

3. Az „Élet Szava” egyház (svédül „Livets Ord”) Ulf Ekman lelkész vezetésével. Ez a csoport az állam mindenféle anyagi támogatása nélkül működik. És Ulf Ekman Āke Green homoszexualitás elleni prédikációja után kijelentette: „Āke Green itt 5500 ember támogatását élvezi” és „Isten áldja meg Āke Greent”, és az egész gyülekezet felállva spontán tapsban tört ki. Ekman folytatta: „Nagy szégyen a svédországi keresztyénségre nézve, hogy egyetlen felekezeti vezető sem biztosította támogatásáról Āke Greent.”

A Svéd Egyház (a hitszegő egyház) korábban a Svéd államhoz tartozott (svédül „Statskyrkan”), de néhány évvel ezelőtt függetlenítették az államtól. Ezzel a változással a vagyontárgyak és földbirtokok a jelenlegi vagyonuk részévé váltak. Ez alapján magától értetődik, hogy a legtöbb „szabadegyháznál” tovább lesznek képesek működni, ahogy az ország egyre inkább szekularizálódik és szodomizálódik.

És milyen hatással van ez az egész a homoszexuális életmód áldozataira?

Ne feledjük, az áldozatok közül sokakat szexuálisan zaklattak és sérültek kisgyermekkorukban. A szexuálisan molesztált fiatal férfiak nagyjából hétszer nagyobb eséllyel vallják magukat melegnek vagy biszexuálisnak, mint azok a társaik, akiket nem zaklattak.

Ezt a szakaszt egy idézettel szeretném zárni Kupelian könyvéből: „A gonosz marketingje: Így adják el nekünk radikálisok, elitisták és álszakértők a züllöttséget, szabadságnak álcázva” Kupelian így ír a 35. oldalon (a zárójelek az én kiemeléseim):

„A homoszexuális aktivisták azonosnak gondolják ügyüket a feketékével és a 60-as évekbeli emberi jogi mozgaloméval. Az, hogy valaki afrikai származású, nyilvánvalóan nem jár együtt azzal, hogy valaki a saját lelkiismerete, és annak szerzője — Isten — elől meneküljön.

De pontosan ez az a különbség, ami miatt a „melegjogok” mozgalma (alapjában véve) nem a törvények a célból való megváltoztatásáról szól, hogy a homoszexuálisoknak egyenlő esélyük legyen az előrelépésre vagy hozzáférésre, ahogy az a feketék esetében volt a 60-as években. A homoszexuálisok már szabadságban élnek és (a pedofíliával küzdő egyének kivételével) gyakorlatilag ott élhetnek, dolgozhatnak és játszadozhatnak, ahol csak akarnak. Valójában a homoszexuálisok csoportja nagyobb jövedelemszinttel rendelkezik, mint az átlagos Amerikai népesség. (És jóval több idejük marad pihenésre és alulról szerveződő politikai tevékenységekre, mivel legtöbb esetben nem kell aggódniuk a gyermeknevelés költségei és időigénye miatt).

Itt tehát nem a jogokról van szó. Itt az igazság felülbírálásáról van szó, és minden kritika cenzúrázásáról, hogy a harcos homoszexuálisok jól érezzék magukat ’életmódjukban’ anélkül, hogy a valóság megzavarná őket.

Ne feledjük, mindannyiunknak — beleértve a homoszexuálisokat is — van lelkiismerete (az a más dimenziójú mérce, amit Isten mindnyájunkban elrejtett), ami belső konfliktust okoz bennünk, ha nem a helyes dolgot tesszük. De hogyha belevetjük magunkat a sötét erők markába, amit nem értünk, és aztán elkezdjük védeni a saját rögeszméinket és kényszereinket, akkor elkerülhetetlenül ellenségnek fogjuk tekinteni a lelkiismeretünket. És lehet, hogy némileg sikeresen tudjuk elhallgattatni azt a belső jelzőcsengőt, de mi történik, amikor ugyanez az elutasított lelkiismereti tényező egy másik személyben tűnik fel, és kényelmetlen közelségbe kerül? Fenyegetve érezzük magunkat.

És ezért kényszerítve érezzük magunkat, hogy elhallgattassuk a ’lelkiismeret hangját’ — nem csak a bennünk, de a más emberekben lévőt is, ami hajlamos feléleszteni a sajátunkat, amellyel harcban állunk. Ez azt jelenti, hogy nem bírjuk elviselni a nézeteltérést. Egyszerűen ki nem állhatjuk. Ordítani akarunk tőle.